Jövünk hamarosan

Jövünk hamarosan és bemutatjuk önnek azt a lehetőséget, amellyel hozzáférhet a leghatékonyabb tananyagokhoz. Ezekkel a tudása egy csapásra szárnyakat kap. Mindezt játszva, könnyedén.

Úgy döntöttem, hogy sikerre viszem önt. Ennek eredményeképpen egy teljesen másféle megközelítéssel közeledem ön felé, aki szeretne gyors eredményeket felmutatni.

A zenei kotta elsajátításának első lépése
A zenei kotta elsajátításának első lépése

A siker egy döntés

Bemutatom önnek azt a rendszert, amellyel elsőként magamat tettem sikeressé. Úgy a kottaolvasás, az akkordok, mint a kétkezes zongorázás területén.

A zenei kotta elsajátításának második lépése
A zenei kotta elsajátításának második lépése

Sokkal több tudásra vágytam és képes voltam ezért meghozni a megfelelő döntéseket. Így születődtek meg azok a leckesorozatok, amelyek elhozták számomra a vágyott sikert. Egy csapásra elértem, amiről mindig is álmodtam:

  • szerettem volna gyakorlás nélkül szebbnél szebb zeneműveket lejátszani. Mégpediglen két kézzel. Arra vágytam, hogy mindez élvezhető előadást eredményezzen.

A felébredés előtt

Rájöttem, hogyha a kottaolvasási jártasságom szintjét megemelem, akkor a hangjegyek olvasásának a sebessége is növekedni fog. Így is történt. Ezt követően kidolgoztam a „magam egyetemét”. Így nevezem az enciklopédiákat, a tancsomagokat és a videóleckék ezreit, amelyeket átvettem egytől-egyig.

A zenei kotta elsajátításának harmadik lépése
A zenei kotta elsajátításának harmadik lépése

A kitartó és bölcs döntésem eredményeképpen rövid idő elteltével már képes voltam gyakorlás nélkül is könnyűzenei művek élvezhető kivitelezésére. Megértettem ezzel, hogy bármely siker elérhető, pusztán a gondolataink által. Vágytam a jazz világában közismert világsztár stílusának a megismerésére.

Oscar Peterson

Oscar Peterson mély benyomást tett rám, így kerek egy éven át minden éjszaka a All of Me című feldolgozását hallgattam. Megértettem az archaikus jazz építkezését, amely ugródeszkaként szolgált a további teendők során.

1-5-10-5-03 01
1-5-10-5-03 01

Az első lépés volt a megértés, mert az sarkalt a további fejlesztések irányába, amelyekkel már képes voltam kiépíteni a jazz alapjait. Boldogsággal töltött el az a nap, amikor a Just a Friend című jazz művet képes voltam a fejlettségi szintemhez mérten átadni.

Jövünk hamarosan

Jövünk hamarosan. Lehetővé teszem önnek ugyanazon siker megismétlését, amely engem is azzá tett. A siker ugyanis szerencse nélkül is megismételhető: bárhányszor, bárki számára. Mindez a gondolatokból jön létre.

Ön már most is sikeres, hiszen azt olvassa, amely előbbre viheti önt, így még jobbá válik a zongorázása. És persze, a gondolatok következménye az érzések. Ezek mondják meg, hogy hogyan is érzünk önmagunk játéka iránt: szeretjük és élvezzük, mivel ezek kihatói lesz a cselekedetet, a megszólaló hang a zongorán.

Ennyire egyszerű az egész

Ennyire egyszerű az egész: az építő jellegű gondolatok eredményezik az előrehaladást.

A zenei kotta elsajátításának hetedik lépése
A zenei kotta elsajátításának hetedik lépése

Mi mindketten – őn és én is –, elöteleződtünk a siker mellett. Én elértem ezt a sikert és tudom, hogy mi a siker felé vezető út. Ismerem a siker felé vezető úton növő növények mibenlétét, az úton lévő vadállatok ordítását és tudom, hogy miképpen is tehető kezesbáránnyá a megvadult oroszlán.

Így a siker felé vezető út figyelembe veszi az úton lévő kihívásokat, a természeti erőket és ezekkel együtt halad árral egy iramban.

Az önkorlátozó hiedelmeink letétele

Az önkorlátozó hiedelmeink letétele eredményezi, hogy bárhány évesen is képes bárki ezt a sikerreceptet újra és újra megismételni.

A törvény ugyanis mindig ugyanaz: az van, amire gondolunk: gondoljon már most úgy a tudására, amit már elért és emlékezzen erre a sikerre.

Ha mindez szemefordítja a tudatosságát a valótlanságnak vélt álcájával, akkor az emlékezet sem lesz valós. Ugyanis az agy nem tud emlékezni arra, amit még nem élt át. A titok az, hogy képzelje el azt, hogy ön már tud zongorázni és ez már így volt és így van. A jövő helyett a múltból táplálkozzon és ezt helyezze a jelenbe.

Realista emberként sokéves szenvedés elé állított engem az imént említett gondolkodás megértése, ezért folyamatos gyötrődések között leledztem, mint valamiféle lelenc.

Egy fokkal jobban

Kitartásomnak és a sok sok segítségeknek köszönhetően sikerült hosszú és fáradságos munkával kis eredményeket elérni. Amelyek következményeként már egy fokkal jobbá lett az életem.

Ugyanis a szembenállás eredményezi az ellenállást. Amennyiben ez csökken, annál jobban haladunk az árral.

Sokáig úgy gondoltam a játékomra, hogy az nem jó. Ilyesmikkel romboltam magamat:

– Nem megy ez nekem! Már több mint húsz éve zongorázok. Sőt! Dehogy húsz! Van az harminc is. Mégse megy. Nem tudom mit tegyek. – majd effélékkel fűszereztem:

– Szerintem én már öreg vagyok ehhez. Meg amúgy is. – és ezt fokoztam tovább és tovább:

– Minek ez nekem. Elmegyek kőművesnek. Két év alatt kitanulom és végre elfelejthetem a zongorát. Kit érdekel ez?! – és azért voltak ilyen gondolataim, mert erre voltam kondícionálva. És persze ez manifesztálódott is a jelenemben, tehát sikermentes zongoristává lettem.

Idővel megtanultam a köztes fogalmazás szülte gondolat kiépítését és azt mondtam:

– Végül is, nem vagyok már fiatal. Korán elkezdtem és sikereim is voltam. Persze, nem volt könnyű és gyerekként másra vágytam, de a zongoraversenyek meggyőztek, hogy maradjak. – és ezt fokoztam:

– Később is jól jött a zongora: a középiskola, a katonai szolgálat során, hogy csak két példát említsek. Szóval nem is olyan rossz ez! Lehet, hogy öreg vagyok én már ehhez, de talán megéri! – és akkor jött a kulcsszó:

– Mi volna, ha… – és egyre jobban kezdtem érezni magam, mert a gondolataim már ezt eredményezték.

A gondolat a lényeg!

Sokkal többet gondolkodtam ezt követően és kevesebb időt töltöttem el a hangszer előtt. Ugyanis biztossá lettem abban, hogy minden bennem van.

A siker és a kudarc egyaránt és én döntöm el, hogy mire helyeztem a figyelmemet. Ezért olyan dolgokat idéztem fel, amelyek szintén ott voltak, de a fókuszt más irányba helyeztem. Újratanultam fogalmazni. Nem tagadom, nem kevés ellenállásba ütköztem, hiszen a bennem lévő fájdalomtest ellenált. És átírtam a múltat:

– Csodálni való a kitartásom. Öt évesen kezdtem el és kitartottam. – majd egy másik alkalommal hozzátettem:

– Apámnak sokat köszönhetek és ebben az édesanyám is hatalmas részt vállalt. Hálával tartozom irányukban a belém fektetett munka és bizalom végett. – és fokoztam tovább:

Az érzés a lényeg!
Az érzés a lényeg!

– Csodagyerekként tekintettek rám. Ezt az abszolút hallásom és a muzikalitásom végett érezték az emberek. – és előjött belőlem az elismertség érzése:

– Büszke vagyok arra, hogy ilyen csodát voltam képes kihozni magamból. Élvezem a játékot és tudom, hogy minden nap jobb és jobb lesz bármi is, amibe belefogok. Egyszerűen sikeres vagyok és ez már az enyém. – és ezt már nem dobta ki az agyam, hiszen nem állítottam olyat, ami nem igaz. Csak éppen másképpen fogalmaztam.

És mi történt ezután?

Jobban éreztem magam, mert a gondolataim ezt eredményezték. Az érzéseim következményeként előremutató cselekedeteim lettek. Megértettem a teremtés alapjait és olyat teremtettem, amelyre mindig is vágytam.

Tudom, hogy erre ön is képes és megvan önben minden ehhez. Jövünk hamarosan… és ez a többesszám önre utal…

Like this article?

Share on facebook
Share on Facebook
Share on twitter
Share on Twitter
Share on linkedin
Share on Linkdin
Share on pinterest
Share on Pinterest

Leave a comment