Zongoraoktatás

Különleges zongoraoktatás? De mit is jelent ez? Jólhangzó marketingfogás vagy több ennél? Nézzük, hogy miért is kapta ez a képzési rendszer a különleges zongoraoktatás fantázianevet.

Zongoratanulási rendszerek

Kétféle módon tud megtanulni zongorázni: a hagyományos módon és azzal a megoldási rendszerrel, amelyről itt lesz most szó. Azért mutatjuk be a hagyományos zongoratanítás, hogy képet kapjon arról, hogy mi van máshol, így el tudja dönteni, hogy melyi jobb önnek.

Hagyományos zongoratanítás

A hagyományos tanítás akkor való önnek, ha napi három órát tud gyakorolni a zongorán. Ha ez nem fér bele az ön időbeosztásába, akkor érdemes tovább mennünk, de nézzük meg elsőként, hogy miért is követel meg ennyi gyakorlást a hagyományos zongoratanulás.

A hagyományos tanítás jellege

A hagyományos tanítás közismert dallamok betanításáról szól, amely során nem számolnak sem a tanítók sem a hallgatók annak kétszerűségével: azzal, hogy ami egyszer bejött, annak ki is kell mennie. Az, amit egyszer megtanultunk, azt el is feledjük idővel. Amíg a hagyományos zongora tanulás során nincs megoldás a felejtés szülte kihívásokra, addig ezt csak a rendszeres zongora gyakorlással tudjuk ellensúlyozni.

Példa a hagyományos zongoratanítási rendszerre

Vezessünk le egy érthető példát a hagyományos zongoratanítás kapcsán, amely mint azt már említettem is önnek, közismert dallamok gyakorlásáról szól. A példánkban lévő tanuló heti kétszer jár zongorázni két órában.

Hétfőn és szerdai napon jár órára a példánkban szereplő személy. A zongorát teljesen kezdőként kezdi el. Már az első alkalommal átveszi a Boci boci tarka című dalt. Ezt a második tanórán átismétli a tanuló a tanár előtt, ahol is megállapításra kerül, hogy a gyerekdal jól megy. Ezen a második tanórán új dal következik, a tavaszi szél vizet áraszt című. Ezt gyakorolja be a tanuló a következő órára, amely jövő héten lesz hétfőn.

Kiderül a hétfői órán, hogy a Boci boci tarka című dal stabilan megy, a Tavaszi szél vizet áraszt című szintén, így jöhet a harmadik dal, a Kis kece lányom című gyerekdal. A következő órára a szerdai napra ezt is hozza a tanuló, így már három dalt tud és itt kezdődnek el a gondok.

A hagyományos képzés első hiányossága

A fenti példában említett három dalt állandóan kell ismételni a hagyományos képzési rendszerben, így a gyakorlási ciklusba a dalok ismétlését állandósítani kell. Mivel még a gyakorlási fázisban vannak ezek a dalok, így ezek ismétlésére bőven elegendő 10 perc. Ez azt jelenti, hogy minden nap, a hétvégén is, napi tíz percet kell gyakorolnia a zongorán, ha ezt a három dalt nem akarja elfelejteni a tanuló.

Tételezzük fel, hogy szombaton és vasárnap más elfoglaltságai végett kihagyja a tíz perces gyakorlást a hallgató, ami azt eredményezi, hogy a hétfői napon legalább 20 percet kell gyakorolni. Amennyiben a hét valamely más napján ismét kihagyna egy gyakorlási napot, akkor annak legalább a felét pótolnia kell.

És most, kérem, szorozzon egy kicsit, hogy miképpen is megy ez 30 dal esetében. Ennyi dal gyorsan összejön, mivel a hagyományos magánképzés a daltanításra épít. Amíg napi szinten gyakorol, addig nincs gond a hagyományos zongora tanítás során, de amint ezt kihagyja, minden addigi begyakorolt elvész. A kezdetben csak csökkent a bemutatás minősége, idővel kopik, mígnem elfelejtődik.A felejtés a hagyományos képzés első hiányossága.

A hagyományos képzés második hiányossága

A hagyományos tanítás során felnőttként magánutas képzésre van módja, amely az idő körülményessége végett csak a dalok betanítására tud korlátozódni, ellenben ez akkor sem volna másképpen, ha gyermekként kezdené a zongorát.

Elképzelhető, hogy ismer valakit, aki érintett lehet ez ügyben, így levezetem önnek ezt is. Hasznos lesz ez abban az esetben is, ha több idő befektetéssel szeretne szolfézst is tanulni.

Önnek, aki hobbi szinten szeretne alapokra szert tenni, akár az improvizáció keretein belül vagy azokon felül, nincs szüksége szolfézsra. Az, hogy a hangokat más néven, egy másféle keretben tudja majd csoportosítani a szolfézs végett, az önnek nem sokat fog adni. Attól még nem fog tudni jobban zongorázni, ellenben sok időt kell beletennie olyan tudás megszerzésébe, aminek a gyakorlati haszna elenyésző. A szolfézstanítás a hagyományos képzés második hiányossága.

 

A hagyományos képzés harmadik hiányossága

A hagyományos tanítás során a tanítás mellőzi az alapokat, így a memorizálásra szánt gyerekdalokat kottából kezdi el függetlenül attól, hogy tud kottát olvasni vagy sem. A kotta tanulásra nincsenek kotta leckék, munkafüzetek vagy enciklopédiák, amelyekből oktávokra bontva lehetne a hangjegyek megismerni. A kottatanítás hiánya a hagyományos képzés harmadik hiányossága.

A hagyományos képzés negyedik hiányossága

A zongorán a kétkezes játék finoman szólva is kihívások elé állítja a játékost: egy időben kell zongorázni teljesen mást, másféle beosztásban és egyéb kihívásokon át haladva.

A hagyományos képzés ezt úgy fogja fel, mint a gyakorlás elhanyagolásáról létrejött gubanc. A véleményük az, hogy ha többet gyakorolna a tanuló, akkor a kétkezes játék is menne a zongorán. A tények tekintetében kijelenthető, hogy ez az állítás igaz, amennyiben a tanuló napi három órát gyakorol öt éven át. Amennyiben erre nincs mód vagy igény, az állítás értelmét veszti.

Sokkal előremutatóbb volna egy olyan megoldás, amivel már a kezdetektől lennének arra gyakorlatok a két kéz egyidejű játékára. Ezzel a zeneiskola és az onnan jövő tanárok, tehát minden tanár, aki magántanítást vállal, nem rendelkezik és kétlem, hogy valaha is fog, de 1%-nyi esélyt hagyok arra, hogy eljön majd olyan, aki az idejét, erejét és energiáját nem kímélve megteszi és olyan elckéket dolgoz ki, amellyel a hagyományos képzési formula leckéi között szerepelni fog a kézfüggetlenítés is. Kijelenthető tehát, hogy a kézfüggetlenítés hiánya a hagyományos képzés negyedik hiányossága.

A hagyományos képzés ötödik hiányossága

Nincs gond a dalok bemutatásával a zongorán és ezt célként felállítani tanulóként a kezdetekben, de tudnia kell, hogy ez csak akkor lehetséges, ha az alapjai megvannak… hacsak nem képes magolni, azaz memorizálni és napi szinten három órát gyakorolva ismételni a már meglévőt.

A daljáték során többféle módon is helyt kell állnia mint hobbista, de most az egyszerűség kedvéért a szólózongorista mivoltában vezetem le önnek a daltanulás jellegét.

A dallamok játéka során a jobb kéz játssza a dallamot, amit „Solo”-nak hív az angol, a bal kézben pedig akkordok (Chords) vagy basszushangok (Bass) van. Az akkordok elsajátítása nem történik meg, hanem ahogy le van írva a kottában, úgy van az betanulva. Semmiféle leckék sincsenek az akkordok begyakorlására a hagyományos tanítás keretein belül: sem írásos, tehát elméleti, sem gyakorlati megközelítésűek, így a kijelentésem helytálló: az akkord tanulás hiánya a hagyományos képzés ötödik hiányossága.

A hagyományos képzés hatodik hiányossága

Sokunkban merülhet fel az igény, hogy jó volna egy kis blues vagy klasszikus, esetleg mulatóst vagy közismert slágereket előadni a zongorán, így miért is ne lehetne a tananyag olyan, ahol egyszer az egyik, máskor pedig a másik kerülne terítékre. A helyzet azért ennél súlyosabb.

A hagyományos képzés során csak és kizárólag klasszikus zenei irányzat tanulható és abban ringatják a tanítók a károsultakat, hogy az efféle alapozó tanítás után könnyű lesz átmenni a többi irányzatra, hiszen a klasszikusokból jön majd az is.

Ez a valóság afféle elferdítése, mintha csak azt mondanám, hogy az esőt szivárvány követi még éjszaka is. Elképzelhető, hogy létezhet ilyen attól, hogy én még ilyet nem láttam, de a hiányos meteorológiai ismereteim alapján ez kevésbé lehetséges.

Az, hogy ön Beethoven vagy Mozart vonalán halad az fontos, ha már ott tart a képzésben, de ezt kottatanításnak kell megelőznie, ellenkező esetben zenei analfabéta-neveldének tekinthetjük a hagyományos képzés tanárait, akik ilyenféléket nevelnek az érdekeik végett.

Sem Beethoven, sem Mozart vonalán haladva nem jutunk el az archaikus jazz vagy a pop alapjaihoz, mivel azok ritmikai beosztása, akkord vezetése teljesen eltérő még fokszinten is. A hagyományos képzés keretein belül eltöltött két évtized után joggal mondhatom: a stílustanítások megvetése a hagyományos képzés hatodik hiányossága.

A hagyományos képzés hetedik hiányossága

A betanult zeneművek begyakorlása egy dolog, de teljesen más az, hogy mindezt hogyan mutatja be másnak. Amint a zongoratanítás nem tér ki a képzései során arra, hogy miképpen is kezelje a dal bemutatás során fellépő stresszt, addig az fog történni, amit elképzelt: el fogja felejteni a bemagolt dalt annak közepén vagy máshol és nem fog tudni ebből kivackalódni.

Könnyű ezt a tanároknak elütniük azzal, hogy a játékos nem volt felkészült, mert keveset gyakorolt, de ez nem igaz. A játék során fellépő stressz faktort fejleszteni kell és ez csak akkor lehetséges, ha az órába bele van építve mindez, így bátran kijelenthetem, hogy a performance mellőzése a hagyományos képzés hetedik hiányossága.

Különleges zongoraoktatás

A különleges zongoraoktatás egy fantázianév, amelyet a szisztéma alapítója talált ki annak létrehozatalakor 2003-ban. Az alapító a sorok írója Christian Hodek.

1981-ben kezdtem el foglalkozni a zenével, de huszonévnyi tanulás után is krátereim voltak a tudásomban, így a magam számára dolgoztam ki a kráterek betömésére olyan leckéket, amelyek ebben a segítségemre lesznek.

Gondjaim voltak a kotta, az akkordok és a kétkezes játékkal is. Bár, ha rövidebben kellene kifejeznem magam: mind a hét pontban megemlített gondon átmentem a tanulásom során, ezért is tudtam szavakba formálni azokat. Így én nem csak leírtam, hanem megéltem azt a rémálmot, amely a legkevésbé sincs összhangban a fejemben létrehozott zene és szépérzék milyenségével.

A különleges zongoraoktatás által tanultam meg zongorázni, ezt osztom meg önnel, erről fogok további információkat átadni önnek, hogy megértse ezt a roppant logikus, matematikai-műszaki beállítottságú rendszert, mivel csak és kizárólag a tényszerű, a kirtékeléseken alapuló rendszerrel lehet kiszámítható eredményeket elérni.