Az első lépés ezzel a módszertannal az alapok megismerése, amelyekhez kottaolvasás nem szükséges, így akár teljesen kezdő is elkezdheti, függetlenül attól, hogy tanult-e azelőtt már zongorát vagy sem. Az első szint során az alapok kerülnek megismerése: a fehér- és a fekete hangok többféle módon: számokkal, geometriai jelekkel, betűkkel és a kottában betűkkel. A többféle jelzés hatására az agyban különböző területek kerülnek stimulálásra, így mindenki megtalálja azt a fajta hangjelölési formulát, amellyel a legegyszerűbb és a leggyorsabb a hangjegyek nevét és a pozícióját összekötni, majd memorizálni.

A második szint során a hangközök és a hangjegyek kapcsolata történik meg. Hangközökből a 3.-, a 4.-, a 6.- és a hetedik félhang kerül átvételre kromatikusan, diatonikus kromatikában és különféle ritmikai vezetések mentén. Az első szint során megismert hangleütésekkel a hangközök önálló formát alkotnak, így az ezekkel való játék már a zenemű érzetét kelti. Ebben a módszertamban tízféle zenei irányzat szerepel, így ezek a stílusok már itt is szerepet kapnak: ezáltal a hangközjáték változatos lesz. A leckék rövidsége végett könnyen memorizálódnak, amikből a különféle összerakások és váltások végett egy változatos zenemű kerekedik ki.

A zene mint olyan, csak egy előre meghatározott és egy bizonyos ideig megtartott zenei ritmusban történő folyamatban érvényes, így a ritmus megismerése sokkal fontosabb a kottában szereplő hangjegyek megismerésénél. Pont ezért a harmadik szint során a hangos számolásra, a hangok értékeire kerül a hangsúly. 4/4-es ritmusban történik a képzés ezen szintje, mivel ez a beosztás a leggyakoribb a mai kottákban. A már megismert hangjegyek nevét használja a hallgató a számalapú „kották” során. A gemotreiai jelekkel való megjelölések továbbra is nagy szerephez kapnak a vizsgaanyagban, hiszen a hangjegyek helyzetének az alapos memorizálása négy évig tart. A zongorajáték a már megismert hangközökkel két kézzel történik meg a harmadik szinten, miközben a hallgató hangosan számol egytől – négyig.

A negyedik szint a már megismert alapok mélyítésére való. Tovább folytatódnak a szintekbe besorolt vizsgák, ahol a hangjegyek számokkal, betűkkel és geometriai jelekkel is megtalálhatóak, de belép a kottaolvasás is. A kottaolvasás elsajátítása évekig tart, amelyhez elengedhetetlenek a papíralapú munkafüzetek, enciklopédiák és a különböző gyakorlóeszközök, amelyek a webshop-ban vásárolhatóak meg. A hangjegyeket ezen a szinten egységesítjük a hangközökkel és azokat vezetjük be a kottába úgy, hogy a hangjegyek nevét aláírjuk a hangjegyes kottában. Így minden lekövethető és idővel rögzíthető. A kottatan erőssége okán a kotta elsajátítása ebben a módszertanban garantált.

A zongoraoktatás első szintje a hangokról, a második szint a hangközökről, a harmadik szint a ritmusról, a negyedik szint a kottáról szólt. A zongoratanulás ötödik szintjén a zongorakotta sokkal nagyobb szerephez jut, de az 52 szintre lebontott zongoravizsgák továbbra is jelen maradnak, mígnem azok elfogynak azok abszolválását követően. Az ötödik szinten a kottából bevezetjük a kétkezes zongorázás szülte alapkihívások egyikét, a kézfüggetlenítést. Itt, ebben a rendszerben kézfüggetlenítés a ritmustan részét képezi, ott kapott helyet (más rendszerekben (amely alatt csak a zeneiskolát érthetjük) még csak fogalmi szinten sem foglalkoznak ezzel a hatalmas problémával, ezért sem ismert sem a ritmustan sem a kézfüggetlenítés, mint fogalom). Ezen a szinten a hallgatók megtanulják egy időben használni mindkét kezüket és tíz ujjukat a zongora billentyűzetén ritmusra, hangos számolással. Ez lesz az előfeltétele annak, hogy a magasabb szinteken elvárható érzelmek kifejeződéséig eljussunk.

A hatodik szint vezeti be a stílustani egységek elkülönülését. Az itt található tízféle stílustan az alábbi:

1. ballada
2. barokk
3. klasszikus
4. boogie
5. blues
6. mulatós
7. ragtime
8. rock
9. tango
10. keringő

A stílustani egységek elkülönülésével a hallgatók már képesek önállóan is (a vázlatok és a több száz leckét követően) minden egyes zenei irányzatban nyitni, témát bontani és zárni négy vagy nyolc ütemben, az elért vizsgaszint szerint. Ennek folyamányaként elő lesznek készítve arra, ami az itt tárgyalt metodikában a hetedik módszertani elemben érhető el a Performance egységben, a szabad játék öröméről, a transzponálásról a különféle zenei irányzatokban. Ez a végcél, ezt készítjük elő a zongoratanulás hatodik szintjében.

A hetedik szinten a Különleges zongoraoktatás módszertanának teljes tárháza terítéken lesz:

1. Hangtan
2. Ritmustan
3. Akkordtan
4. Stílustan
5. Stilisztika
6. Improvizáció
7. Performance

A Hangtan szekcióban a hangok helyzetét és megnevezését, az azokkal való játékot ismerik meg a hallgatók. Erre épülnek a dalok, melyek bár nem képezik a szerzői jogvédelem végett sem a különleges zongoraoktatás rendszertanának a részét, mégis képesek lesznek a hallgatók önállóan is dalokat betanulni (amelyekhez tanári segítség nem is fog kelleni).

Amint ezzel meglesznek a tanulók, akkor jön a kottatan, a hangköztan és ezek vegyítése. Ez viszi majd át őket a második szekcióra a Ritmustan világába, ahol a hangos számolás, a lábdobogás , a hangos számolás lábdobogással, a metronómra való játék, a hangos számolás, lábdobogás és metronómmal való egyidőben történő játékmodor elsajátítása a fontos.

A harmadik szekció az Akkordtan, amely Dúr hármashangzatok, Moll hármashangzatok és szűkített hármashangzatok megismerésére való. Az alaismeretek során a hallgatók ezek lefogását, memorizálását, erőből való beütését, majd a ritmusba való erőteljes megütését sajátítják el, mert a fizikai erőnek roppnat fontos szerepe van a zongoraoktatás efféle rendszerében. Amint az akkordok alapfelvitele megvan, akkor jönnek az alábbiak:

• Dúr hármashangzatok, Moll hármashangzatok és szűkített hármashangzatok erőteljes beütésre metronómra kromatikusan jobb kézzel, bal kézzel és két kézzel
• Dúr I – IV – V – I akkordkörök építkezése kromatikusan 12 hangnemben 10 féle zenei irányzat Dúr hármashangzatok, Moll hármashangzatok és szűkített hármashangzatok vegyítésével
• Dúr hármashangzatok, Moll hármashangzatok és szűkített hármashangzatok forgatása jobb kézzel, bal kézzel és két kézzel
• Dúr hármashangzatok, Moll hármashangzatok és szűkített hármashangzatok fűzése jobb kézzel, bal kézzel és két kézzel

A stílustan során tízféle zenei irányzatban folyik az alapkiképzés, amely stílustani elemek az alábbiak:

1. ballada
2. barokk
3. klasszikus
4. boogie
5. blues
6. mulatós
7. ragtime
8. rock
9. tango
10. keringő

A hallgatók már akkor ezekből az irányzatokból játszanak, amikor még kottát sem tudnak olvasni és ezt azért képesek megtenni, mert az itt alkalmazott metodika ezt lehetővé teszi. Ezt teszi érdekesebbé a Stilisztika, amely a már elsajátított tananyagokat stilizálja, teszi be egy olyan köntösbe, ami előadható akár egy nagyközönség számára is.

A Különleges zongoraoktatás módszertanának hatodik elemében, tartópillérében az improvizációval foglalkoznak a hallgatók tízféle irányzatban:

• improvizáció ballada zenei irányzatban
• improvizáció barokk zenei irányzatban
• improvizáció klasszikus zenei irányzatban
• improvizáció boogie zenei irányzatban
• improvizáció blues zenei irányzatban
• improvizáció mulatós zenei irányzatban
• improvizáció ragtime zenei irányzatban
• improvizáció rock zenei irányzatban
• improvizáció tango zenei irányzatban
• improvizáció keringő zenei irányzatban

Az itt alkalmazott metodika hetedik tartópillérét Performance-nak nevezte el a módszertan alapítója Christian Hodek, aki az IPQ metodológiát (International Piano Qualifications, magyarra fordítva nemzetközi zongoravizsgák vagy zongora kvalifikációk) saját zongoratanulásának 24. évében kezdte el, 10 évig fejlesztette a rendszert és további öt évig tesztelte, javította és frissítette a metodológiát, mígnem az elérte a 2019-es kiforrott és zárt egységű formáját.

A Performance a csúcs, amely itt, ebben a módszertanban elérhető : aki ide eljut, az már tud pötyögni a zongorán olyan módon, hogy elő van készítve a zeneszerzés elméleti bevezetésének a területébe (a zeneszerzés gyakorlati területének a bevezetésébe való alapfeltétel az abszolút hallás megléte, így oda a kiváltságosok 1%-a ha bekerül, még az is sok, lévén nagyon kevés ember bír zenei abszolút hallással). Az itt alkalmazott metodika alapítója nem zongoratanár, hanem zeneszerző, zongorista, akinek az abszolút hallása szinteltolódásos, tehát nem zongoraközpontú, hanem zenei partitúrára szakosodott.